Kegyelem

számomra, hogy mégis részt vehettem a női csendesnapokon, a hétvégén. Nagyon vágytam elmenni, de mikor be akartunk jelentkezni kiderült, hogy nincs több hely. Most két hete szolt valaki, hogy nem mennék, mert lenne hly, valakik visszamondták, én pedig nagyon örültem, hogy sikerült. Nagyon jó volt számomra, hogy a szelídség volt a fő táma, nekem nagyon meg kell változnom, mert rájötem, hogy még nem vagyok szelid. Egy ilusztráció nagyon tetszet amit az angliai testvér elmondodt a szelidségröl, mégpedig, ha egy gazda azt mondja a kutyájának, hogy gyere ide, az minden vonakodás nélkül engedelmeskedik neki, meg sem fordul a fejében, hogy mást tegyen, mert szereti tiszteli, megbecsüli a gazdáját, no, valahogy ilyen kell legyen a szelíd ember, mert a szelídség megtanit arra, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjek, a szelídség megtanít arra, hogy tiszteljem, szeressem, és megbecsüljem az én mennyei Atyámat. Az ilusztráció lehet, hogy kissé durva, de tökéletesen érthető belőlle az üzenete. Hát én szeretnék szelíd ember lenni, és sajnos egy nappal a konfi utan, már szégyenkeznem kell, mert nem sikerült, de nem adom fel, mert van honan erőt meríteni, és harcolnom kell, hogy elnyerjem a koronát.
Néhány képet is felteszek.