2010. január 4., hétfő

Elmaradás

-om szeretném bepótolni, most van rá egy kis ídőm. Na szóval, az ünnepet ugy kezdtük meg, hogy a gyerekeket elvittük Szilágycsehbe,ott ugyanis vany egy napközi alapítvány, down szindrómában szenvedő gyerekek részére. mivel az ídén nem tudtunk az itteni gyerekeknek cipősdobozos csomagot rendezni, azt mondtuk, hogy most készítsetek ti. Nagy örömmel vállalták, nagy meglepetésemre még olyanok is akiket nem kértünk meg azok is felajálták, hogy készítenek csomagot. Egy kis müsorral is készültünk, és az ottani gyerekek örömére, és a mieink örömére is elmentünk, nagyon sok élménnyel jöttek haza. Erröl beszurok néhány képet is.

Itt éppen ők verslnek.


A mieink egyik része.

A mieink másik része.

Evelin éppen elmondja a versét.

Ők a beteg gyerekek.

Stefi a kedvenc.
A vendégszeretetüket is megmutáták, és persze ajándékot mi is kaptunk. Nagyon jó, volt. Megtanultam jobban hálát adni gyermekeim egézségéért, mert én annyira természetesnek vettem, hogy az enyémek nem betegek, viszont ez csupán kegyelem.

Nincsenek megjegyzések: